- tanulniiiii! :)

- a takarítással már úgy-ahogy megvagyok, de holnap vendégek jönnek, nem kéne beégni :)

- összepakolni a kórházi pakkomat… csak a biztonság kedvéért

- babaszobát befejezni

- szép lassan elkezdeni kimosni a rucikat, ágyneműt, huzatokat, stb…

5-t kaptam finnből! el se hiszem, egy négy kredites ötös! :) a bev irod-om meg 3-as, az is nagyon fasza! egész jó eddig a félévem! :) és most gáz csak igazán, hogy az a kurrrrva ókori elhagyott lesz, mert így tuti nem kapok ösztöndíjat… de mindegy, nem húzom fel magam. akkorse húzom fel magam! :)

amúgy mindjárt töltöm a 36. hetet! :) ez azért nagyon jó érzés! még van ez az átmeneti hét, amikor hivatalosan még korababa, de már valszeg nem kéne elszállítani más kórházba! aztán jövő héttől meg már teljesen biztosan nem lesz semmi gond! és tuképp már bármikor szülhetek! olyan fura, hogy már csak 1 hónap van a terminusig! :o mert azért nem szeretnék előbb szülni. az egyetem miatt sem, meg azért Danikának is az a jó, ha bent marad :)

meg most várom a vasárnapot, hogy jóóóól bezabálhassak! :) lehet inkább fogyóznom kéne, végülis a mai méricskélés szerint már 70 kiló vagyok! az már azért tényleg sok! de mindegy, mostmár nem fogok elkezdeni parázni emiatt. amúgy is késő bánat :)

legfrissebb hír: a helyesírásom 3-as lett. ez nem a legjobb, de ne legyünk maximalisták! :) amúgyis inkább irodalom, mint nyelvészet :p

najó, már nem is tudom mit akartam még írni… úgyhogy inkább jóéjt! :)

ja, és holnap megyek dokihoz, nagyon kíváncsi vagyok, mit fog mondani. remélem, hogy a tegnapi görcsöktől nem nyílt ki a méhszájam…

napok óta fáj a hasam, egyre jobban és jobban, ma délután már komolyan kezdtem azt hinni, hogy megyünk szülni. erős mensi-szerű görcs, a legrosszabb fajtából. az nyugtatott csak meg kicsit, hogy azt mondják, a szülési fájások nem tartanak sokáig. hát az enyém több, mint egy órán át kínzott, és csak akkor múlt el, amikor végre végkimerültségemben tudtam aludni fél órát. de nagyon megijedtem, ilyen erős fájásom nem volt a 6. hét óta…

nyilván a stressz miatt van, mert ilyen szempontból is elég húzós hetem van/lesz. eddig a bevezetés vizsga miatt idegeltem magam, meg alig tudtam aludni, stb. ezek után meg még csak rosszabb lesz, hisz le kéne gyorsan vizsgáznom régi magyarból, helyesírásból, finnből, nyelvészetből, meg már azt se tudom miből… ha csak rágondolok, beleszédülök. ez persze kihat mindenre… ideges vagyok, feszült, nyűgös, hamarabb felkapom a vizet, kevésbé vagyok toleráns, állandóan sírok mindenen… már nem segít a nyugtató illóolaj meg a homeós nyugtató bogyó sem. nem tudom, mit csináljak. még egy hetet nem bírok így ki…

ezen persze az sem segít, hogy Art ma kiborított. tudom, hogy részben az én hibám is, de akkoris hihetetlenül dühít, hogy nem látja be, hogy nekem most tényleg több törődésre és odafigyelésre van szükségem. próbálok nem nyafogni, meg erősnek látszani, mint mindig, de amikor már a zoknimat se tudom felvenni fájdalmak nélkül, akkor azt hiszem ideje megosztanom valakivel a problémámat. de néha úgy érzem, hogy ő nem partner ebben.

de van azért jó is. például mostanra már majdnem minden megvan a babónak! tényleg alig kell már csak pár dolog! bundazsákot kéne venni, és nagyjából ennyi. persze munka van még bőven! még az egyik villany nincs a helyén, függönyöket kell csinálni, dekorációt a falra, meg majd karácsony körül mosni kell, fertőtleníteni a dolgokat… nekem kell még pár cucc a kórházi táskába, betét, rögzítőnadrág… más nem is jut most eszembe! :)

tegnap elkezdtük a gátmasszázst, remélem fog majd segíteni. nincs gondom a gátmetszéssel, de azért mindent megteszünk, hogy megkönnyítsük Dani dolgát a kijövetelnél! :)

elfáradtam…

na jó, nem agonizálok tovább… bye

szal akkor lássuk a napokat, és hogy minek kéne beleférnie:

- szombat: befejezem gyorsan a bevezető előadás jegyzetelését, és megcsinálom a 13. tételt régi magyarra

- vasárnap: a 14. régi magyar tétel + az irodalomelméleti általános áttekintés (by Kulcsár prof.) megtanulása

- hétfő: világirodalmi rész Szegedy-Maszák tanárúr tollából + régi magyar irodalmi rész Horváth Iván előadásai alapján

- kedd: a magyar irodalom áttekintése (Margócsy és Tverdota tanárurak által)

- szerda: Horváth Iván tanárúr válaszától függően 1-2 régi magyar tétel megtanulása (15-16.)

- csütörtök: a fennmaradó régi magyar irodalom tétel(ek) megtanulása + belenézni a primer irodalomba

- péntek, szombat, vasárnap: a többi vizsgák anyagának áttekintése: helyesírás, finn, Szíj Enikő, nyelvtudomány

tökjó, tökjó! :D

íme ő:

no meg végülis így is van elég dolgom… úgy gondoltam, hogy az így felszabadult “szabad” időmben csinálom tovább a szóéletrajzot, és majd délután, ha hazajöttem finnről, folytatom a régi magyarra tanulást. így talán nem maradok el egyikkel sem.

amúgy gondolkoztam a múltkori postomon, és azt hiszem egyrészt én tettem magamat ilyen túlaggódóvá, másrészt nyilván a környezetem is segédkezett ebben. de úgy rémlik nekem, mintha legutóbbi, legcsúfosabban véget ért kapcsolatom után kezdtem volna ilyen fokú önostorozásba. merthát mégis milyen ember vagyok én, hogy ennyit nem tudok megtenni… a végletek embere vagyok, és akkor nagyon elhagytam magam. a természet most így egyenlíti ki a számlát? nagyon bízok benne, hogy amint vége lesz ennek a félévnek, ez a hülyeségem is kicsit alábbhagy. a szülésre kicsit kipihenem magam, és az első napok fáradalmai után már semmi nem marad ebből a túlhajtásból! :)

az exek. annyira nagyon utálom, hogy még mindig meg kell osztanom az életemet velük… miért nem lehet épeszű ember módjára leszarni őket? soha nem fogom megérteni. ő meg soha nem fogja megérteni, hogy én miért nem értem meg. örökké fogunk ezzel kínlódni, ő ezért, én meg azért.

most csak két dolgot említek meg, azt a kettőt, ami napok óta vissza-visszacseng a fülemben, és nem tudok tőlük szabadulni. mindig így kezdődik, azokkal a bizonyos 1-1 mondatokkal, félszavakkal. utána jön a kombinálás, amit profi szinten űzök, és legvégül jön a leküzdhetetlen undor…

szal az egyik mondat Annától származik, és valahogy úgy hangzott, hogy: “miért megint én szívok a hülye ex-picsák miatt?”. hát igen, nem is lenne gáz, ha ezt nem pont Artnak mondaná. akinek az “ex-picsája” miatt ugyebár szintén mennyit szívott annak idején… kíváncsi lennék, mit szólna hozzá, hogyha megmondanám neki, hogy én meg miatta szívok egyfolytában. biztos mókás lenne… na mindegy, a lényeg, hogy ez is azt jelzi, hogy mennyire túl van rajta… nem értem, miért nem lehet felfogni, hogy aki ex, az sose lesz már haver, vagy barát. ezek a kategóriák kizárják egymást. csak áltatják magukat, én meg mosolyogjak hozzá.

de ez még a kisebbik rossz. mert ugye nem lehet elfelejteni másik kedves versenyzőnket sem. és muszáj 1-2 havonta újra és újra felhozni, és muszáj engem folytonosan idegelni ezzel… és ettől végképp a falon vagyok. mert Anna, az Anna. már megszoktam, vagy lehet azért, mert ismerem, vagy mert ő nem volt “komoly”, vagy mert Art akkor nem vert át, amikor vele volt. de Fruzsikát nem bírom. már az említését sem. egyszerűen rosszul vagyok tőle, a szó legszorosabb értelmében. de persze azért mindig meg kell kérdezni, hogy “még most se beszélhetek vele?”. nem bazd meg nem, ha rajtam múlik, soha a büdös életben még csak hallani se hallanál róla!!! de persze nem rajtam múlik. elég egy szót kiírni msn-en “pakolás”, és Artnak rögtön megint beszélgethetnékje támad. nem értem, miért nem lehet már kitenni az életünkből ezt a kis kurvát. összesen kb 5 helyről kéne letörölni, aztán csókolom. de persze inkább mégsem. inkább szívhatok miatta még jóóóó sokáig.

na mindegy, nem is ezt akartam, ez csak a körítés. csak ahogy megláttam megint a nevét msn-en, egyből beugrott megint a kép, ahogy Art dugja azt a ribancot, és az egész kis történet mellé, ami miatt még mindig haragszom rá, és amit valszeg sose fogok elfelejteni, és örökké tüske marad… és egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. és állandóan azon rágódom, hogy hogyan verhetett át ennyire… minden pasim megtette, nem újdonság. de hogy ő is… képtelen vagyok túllépni ezen…

ma végre összeraktuk a kiságyat (már csak a fiókot kell kicsit állítgatni), kiporszívóztam, és lefektettük a szőnyeget. ami tökjóóó, egyre inkább úgy néz ki, mint egy igazi babaszoba! :)

de ennek az lett az eredménye, hogy szinte semmit nem tanultam. ami meg azzal jár, hogy most lelkifurim van. pedig nem kéne, hogy legyen! mert a baba fontosabb, és különben is én forszíroztam, hogy csináljuk végre meg, stb. most mégse vagyok felhőtlenül boldog, mert a tanulás meg sehogy sem áll. :(

ami meg a legfurcsább, hogy nem voltam én ennyire maximalista soha. minden különösebb lelki megmozdulás nélkül lustultam el vizsgákat, sőt, egész féléveket. most meg agybajt kapok, ha a napi tételemmel nem végzek… mi történt? öregszem, vagy ez már az anyaság? :)

persze ez is olyan jellemző rám, pont olyankor nem találom a “leszarom-pirulát”, amikor kéne…